A szenvedés 13. fokozata

 Csalfán hiszem,

Léted nincsen. 

De te vagy, ha

Tép a marha.

Vagy a malac,

Kóstolja meg,

Böszme lelkem. 

Nem hittem el,

Neked kellek,

Eljöttél én-

értem akkor,

Mikor nem volt,

Már több faktor,

Mint a barom-

-Melyet 'gába

Hajtott foko-

Zat volt otthon. 

Nincs türelem,

A nyugalom

Is hazugság,

Csak rágalom, 

Ha hazudod,

Hogy valóság.

Sűrű könnyek,

Bent  cseppennek,

Kint elázol,

Moslék röfög,

Felfal majd, ha

Rád is ömöl. 

Mindig eljön,

Ne bánd soha,

Téged betör,

Igazol, ha

Átéled a-

Kkor tied is:

A szenvedés,

Úgy zakatol:

Majd váj' a kés,

Forog is majd,

Mélyen hatol,

Kéjen hantol,

El is patkol...

Azt hittem

 Azt hittem kérdés nem lehet,

Szeretlek amíg mersz s, 

 belenézel a szemembe.

Nézésem sugara sose volt ferde,

Ellenben őszinte, ha mégis zsenge. 

Tüzes volt, kedves ám, de égető:

Náladnál sosem volt jobb szeretőm. 

Pohárban a virág, vagy mezőn a kék,

Változott-e talaj, a víz, ha még..

..Megmenthető-e a józan ész?

A Nap nem én vagyok,

de engem is tűz. 

Sziklaként olvadok,

Nem olt el a ...