Légy észnél!

Imáját meghallotta egy sivatagi róka...is. Látván a rókát a csillagfényben felrémlett benne az életösztön. Segíts magadon az Isten is megsegít! Nosza neki is kezdett gondolkodni.
- Nos kétségkívül nem tudom, hogy hol vagyok, de biztos, hogy nem otthon. Fájt a fejem, utolsó emlékem a szarás. Valami miatt elrabolhattak, de miért, ha nem őriznek? Vagy csak itt akarnak halálraítélni, hogy ne maradjon semmi nyom? Ezt megtehették volna amúgy is. Ó Rose, és vele mi lehet? Remélem nincs baja. És egyáltalán miért tették? Ez jó kérdés, de nem tudhatom meg, ha itt hagyom magam meghalni. Nézzük meg az órámat, azt legalább nem vették el a szemetek. Nos az órám 02:36-ot mutat, ami azt jelenti, hogy kb. 10 órája szakították félbe a szarásomat. Ó és igen, végre hasznát vehetem a bar-ó órámnak! Ugyanis 2 óránkénti átlagos légnyomást grafikonon jelzi 5 csíkként, azaz pont 10 órát fed le. Csakugyan, eddig nagyon alacsony volt, de az utolsó látszik, az magas. Nem rég tehettek le, de hogy tartottak álomban 10 órán keresztül? Vagy egy egyszerű leütéstől, vagy mitől lehet ennyit aludni? Mindenesetre itt egy sivatagi róka, valószínű hogy 10 órát utaztam repülőn és akkor hol is lehetek? Tegyük fel, hogy nagyjából egyenesen repültünk, akkor a Szaharát hamarabb is elérhettük volna. Akkor, maradt Góbi, Atacama, Namíb, meg valahol Ausztráliában. Meg még ki tudja, hogy hol... Ausztrália és Dél-Amerika talán túl messze van a távhoz képest, nos maradt a Góbi, Namíb, jó de melyik? Tegyük fel, hogy a Góbi, akkor Kínában vagyunk, láthatnánk a Sarkcsillagot, és a Göncölt. Itt nincs ilyen az égen. De azért csekkoljuk le, merre is van észak? Igen ebben az órában ez is van, jó ötlet volt megvenni. Igen, nos arra csakugyan nincs semmi ilyen, akkor, valahol délen lehetünk valószínűleg Afrikában, és talán a Namíb sivatagban, vagy a Kalaháriban. Ha ez így van, akkor mehetek északnak, az egyenlítőbe, ahol talán nem sokan vannak, vagy délre amerre talán előbb utóbb valamilyen civilizáltabb helyre juthatok, hát a franc tudja, de legalább ha egy adott irányba indulok, akkor nem bolyongok majd, hála az órámnak. 

Levél

Kedves Vilma!

Ha minden jól megy, akkor már el is kezdtétek az előjátékot. Gratulálok! Azt hitted a ,, vén " Gyuszi már nem figyel rád? Hát tévedtél! Mindjárt jövök haza az ügyvéddel, hogy aláírjuk a papírokat.

A te drága szerető férjed: Gyuszi

Csal-étek

Vilma tudta, hogy férje ma későn jön haza, mint minden pénteken. Gyuszi egy lapnál dolgozik újságíróként és este 6-kor végzett, utána ment a kocsmába.

Vilma nem dolgozott semmit, éppen munkakereső cukrászasszony. Legalább is házi asszony. A sok házi munkában sokszor volt ideje illegetni magát az ablakban, mikor tisztította azt és főleg, mikor az elegáns urak mentek haza a sarkon lévő üzletházból. Széles nagy ablakokon, könnyen látták riszálódó booty seggét és nem plasztikázott szép nagy mellét, amelyek a feszes ruha alatt domborodtak. Mondani sem kell, mindenki megbámulta testét, de mersze egyiknek sem volt, hogy kapcsolatba lépjenek vele. Tudták, hogy nem véletlenül illegeti magát mindig pontban pénteken, így két üzletember Sándor és Mátyás fogadtak, hogy amelyikük előbb ágyba viszi, azé lesz a másik tulajdonjoga a cégből. Egyiknek sem kellett több. Péntek délután 4-kor mentek haza, megbámulták a 30-as éveinek végén járó asszonyt és haladtak hazafelé. Mikor szétváltak, mindegyikőjük egy másik útvonalon tartott Vilmához. Sándor ért oda előbb, és tisztítószer ügynöknek kiadva magát kezdett el mesélni egy ablaktisztítószerről. A beszélgetés addig tartott, amígnem behívta Vilma, hogy üljenek le. Éppen beszélgetnek az ablaktisztítószer hatékonyságáról, mikor Vilma nagy ,,véletlen" a konyhába riszálja magát: kifutott a leves. Sándor illedelmesen rohan segíteni, és a felmosás közben hátulról hozzáér Vilma tomporához. Vilmának sem kellett sok rendesen riszálta a csípőjét. Éppen összeölelkeztek, mikor csengettek. Mátyás volt az. Mátyás postásnak öltözve hozott egy levelet. Ajtót nyitott Vilma, bosszantan riszálva seggét. Sándor és Mátyás szeme találkozott és mindketten hirtelen mosollyal reagáltak egymásnak. Vilma el szerette volna venni a levelet, de a postás mondta, hogy ő előtte kell kinyitni és elolvasni. Vilma nem tehetett mást, el kezdte olvasni a levelet:

Kocsma

Gyuszi péntek este ült a kocsmában, szebb nevén egy borozóban és 2 deci vörösborát lassan itta meg. Eközben figyelte az eseményeket, a beszélgetéseket, helyenként a mértéktelen ivászatot.

 Mindenkire másképpen hat, van aki csak aluszékony lesz, van aki agresszív, van aki többet, összefüggéstelenül fog beszélni és  van aki az élet magvas gondolataiban fog gyönyörködni, de Gyuszi hellyel-közzel csak figyel. Figyel és talán ihletet merít költeményeihez. Néha megszólal és megjegyzést fűz a történtekről egy-egy külföldi újságírói anekdotával megfűszerezve. Aztán figyel, nevet egyeseken és olykor kortyol. 

Gyuszi hazament mikor látta, hogy nem lehet egy feszültséget két ember között lecsillapítani, mert a másik odamegy hozzá mindig és kekeckedik, hiába távolítják el. 

Haza felé úton, megint csak esőben ment, mint az elmúlt 3 napban is. Látta az esőcseppeket hullani az aszfaltra, és felmerült benne a gondolat, hogy mennyi ,,ember-csepp" van a világon. Hogy hányan akarnak eljutni egy helyre, egy pozícióba, egy általuk elképzelt boldogságvilágba, majd mikor eljutnak, akkor szétcseppennek, mert tovább út nincs, de bánatukban elkezdenek oldalra haladni, hátha ott jobb lesz a fal felülete. Egy ilyen felület a kocsma. Ahol nem jutsz előre semmiben, de mégis szebbnek látod a világot, amikor egymást túlisszátok és adtok a májnak rendesen... De van ebben valami rejtett világ is, hiszen kapcsolatokra teszel szert, újabb cseppekkel találkozol, akikkel előbb-utóbb összefolyva megtaláljátok a rést a falon és haladhattok tovább és tovább...

Gyuszinak tetszett eme érdekes gondolatmenet és lassan haza is ért. Felesége örömtelien fogadta, mert tudta, hogy férje mértéktartó ember abban, amiben kell. Tudja, hogy egy-két pohár vörösbor egy gondolkodtató társaságban jó hatással lehet férjére, miközben ő megcsalja.

Ciprus

László péntek délben éppen szedte ki a madarakat a hálóból, egy ciprusi madárgyűrűző expedíción, mikor jött egy hívása. Miklós volt az. Miklós érdeklődött a gyűrűzési eredmények felől. László elmondta, hogy volt 3 magyar gyűrűs Acrocephalus schoenobaenus fogása, amiből egyet még ő gyűrűzött tavaly Sumonyban. Miklós gratulált, majd elkezdett mesélni Lászlónak, arról amit kigondolt. Miklós orvos volt, és rájött valamire, amit mindenképpen el kellett mondania legjobb barátjának, Lászlónak. László könnyen meglátta Miklós gondolatainak következményeit, így biztatta Miklóst, hogy csináljon rá kísérletet és vágjon bele. Ám ehhez pénz kellene, ami sem Miklósnak, sem a kutatóintézetének, ahol dolgozott nem volt sok. László ezek után folytatta a gyűrűzést, majd a szombat esti járattal hazament.

Magyar vidék

Rose fél hatkor ért haza péntek délután a biológiai kutatólaborból kertvárosi otthonukba. Szarszag fogadta. Látta a 2-es típusú szart és lehúzta a WC-t, majd felhajtotta az ülőkét. Befújt az illatosítóval és kiabált egyet: Miklós! Semmi válasz, csak a szarszag kezdett oszlani. Miklósnak már 4-től otthon kellett volna lennie. Rose nem igazán értette a helyzetet, kellemetlen érzés fogta el. El kellett mennie hányni a WC-re.

Este 8-kor sem változott semmi, Miklós telefonját nem lehetett elérni és lassan Rose kezdte egyre inkább azt érezni, hogy Miklós nagy szarban van. Felhívta legjobb barátnőjét, Vilmát akinek elmondta a történetet. De Vilma nem akart ilyen ,,szarságokkal” foglalkozni és letette a telefont. Rosenak ez nagyon nem esett jól. Sírva aludt el.

Szombat reggel Rosenak szarnia kellett, így elment a WC-re. Az ajtót becsukta, lehajtotta az ülőkét és el kezdte nyomni. Mikor a WC-papírra lett szüksége, akkor csak jobbra nyúlt a WC-papír tartóhoz. A guriga megkezdetlen volt, de Rose jól tudta, hogy mikor a péntek reggeli szarásakor (mikor már Miklós nem volt otthon) felhasználta az összes WC-papírt, ami a tartóban volt, akkor a polcról nem szedett le újat, mert késésben volt: Miklóst elrabolták!

Rose nem szarozott tovább, hanem elment a rendőrségre. Ott közölték vele, hogy ez egy szar ügy.  

Sivatagi állapotok

Fázott. Borzasztóan fázott és izzadt. Sün módjára kuporgott a padlón, miközben dideregve gondolkodott a múlton, hogy hol van és, hogy hogyan került ebbe a helyzetbe. Csak arra emlékezett, hogy leütötték hátulról – szarás közben. Ami érdekes helyzet, mert mint általában minden WC, az ő WC-je is a fal előtt helyezkedett el. A kis helyiségbe történő bemenet során sem látott senkit, még akkor sem, amikor az ajtó felett elhelyezett polcról lepiszkált egy guriga WC-papírt. Az ülőke lehajtása után – ugyanis Rose mindig felhajtotta neki, hogy a pisilésnél ne kelljen felhajtania – leült és elkezdte a műveletet. Az ápolók által 2-es számmal jellemezhető, barna ürülék távozott belőle. Éppen azon gondolkodott, hogy székletnaplót fog vezetni és ebből levon majd következtetéseket, mikor a Protuberantia externáját ütés érte hátulról… Fájt a feje és viszketett – ott. Igen, ott. Nem volt megkötözve, így lassan felkelt és körülnézett a sötétben. Egyszerű, ablak nélküli, egylégterű, kis házban volt. Hamar meglátta az ajtó és a küszöb között tátongó rést. Felkelt és tántorgó mozdulatokkal elindult az ajtó felé. Az ajtókilincshez nyúlt és kinyitotta az ajtót. Meglátta a Tejutat. Teljes fényében ragyogott az éjszaka, miközben lába a homokba mélyedt. Csodálkozása hatalmas volt, mert a Zselicben sem látta ilyen szépnek az eget. Fázva rogyott össze és sírva kezdett el imádkozni.