2026. június 17., szerda

Palánkon

Magadat épségben átverted
a szépen átfestett palánkon,
Szándékos botlásod kerettel
Színlelte a szépet s a (M)ámort. 

Botlásod a csalfa hiszemet
keresve írt meg egy játékot,
amit sokáig nem engedtem
játszani, éreztem: kártékony.

Leszállt az est, vergiliusi.
Nincsen tiszta test ma már melletted,
Felébredsz s nem elíziumi
Érzésekkel indul el reggeled...


2026. június 10., szerda

Nincsen más út

 Megmutatták, beavattak. 


Nekem nem tetszett. 


Megmagyarázták, indokolták. 


Nekem, nem. Nem tetszett.


Rám akarták dumálni. Az eszköz. 


Nekem valami nem tetszett!


A célt szentesítette. Az eszközt. 


Nekem nem igazán tetszett!


Eszközölte a vaker a célt. 


Továbbra sem tetszett. 


Saját naivitásomat célozták meg. 


Nálam nem. Nem. Nem nyert meg. 


A magam útját járom. 


Sokkal nehezebb, de tetszik. 

2026.02.14.

 Velős



Megfordult a világ...,

Vagy én nézem fejjel lefele..

Az ige a víz már,

Borként csordul a mederbe le.


Egérízű vagy kénes,

Mindenki issza?! Édes.

Feljegyzés gyarló magamnak

 Első óra 



Nem azon mulik mit tudunk...



Hol a határ? A saját határunk?



Tudjuk-e képviselni határozottan a tudást s a bizonytalanságot???



Merünk-e őszinték lenni?



Vagyunk elég bátrak időt kérni? Bevallani, nem tudjuk még???



Ezen múlik.