Dolgoztam, értékeltem fiatalabbak munkáját tiszta őszinteséggel. Volt ki értékelte! Bizodalommal töltött el. S ím' most bejöttem a városba, egyedül maradva találva magamat. Öcsémet előtte hívva, jelzé jön be, de nem jelez újbá. Látom a sok fiatalt. 10 év, nem kevés: más világ. De lehet a 0 se egyezne. Felismerve a helyzetet nyomtam ki e versemet.
2026. április 30., csütörtök
Nincsen már semmi
Nincsen szinte már semmi sem,
Mi megtartana a hitben,
Csak az elveim
Maradnak velem rejteimben.
Mély reménnyel fanatikussá válunk,
Nem az elveket, az embereket , a pártokat követjük.
Idegen
Idegen lett számomra a város: Pécs,
Lehetne akár a neve: Mikepércs.
Letűnt tíz éves távlatok,
Eltűnt szerelmi bánatok.
A barátok már-még máshol,
Semmiből leszek majd bárhol.
Kocsmai létem a kérvény,
Nem szerzek neki én érvényt:
Belső ellentétek a padnál -
Folyóként sírnál, ha apadnál.
Nem vagyok még csak tócsa se,
Pláne őrségi tóka sem.
Csak egy hangos csepp vagyok,
A zajban szétpukkadok.
Szétpukkadok s míg a zaj tart,
Beszivárgok,
észrevétlenül
Tűnve el szikkadt talajban...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)