A hó befedte a tájat,
Ahogyan szívemet a bánat.
Súlyos fehér hegyszívem,
Az amit most feszítve
Szakít szét a fagy.
Hiába a meleg, a láng, a parázs,
Ha havat talál a varázs: a Magány,
Ha mindenkinek a szikra kell
Azonnal, különben várnia kell,
Na az nem megy, egyből kell a csattanás,
Nem összeizzás lesz köztünk a láz.
Szívem lefagyasztották sokszor,
A fáradság már egyre jobban lassítja,
Hosszan, ha átgondolja akkor anyagilag
Nem éri meg randizni folyton,
Csak kurvával.
