2016. szeptember 28., szerda

Nem szép

Hát igen nem szép...
Babel: Ez a lány
Még mindig nem vagy hajlandó virtuális valóságodba beengedni, holott láthatóan aktív netes életet élsz, de bennem meg a fura kételyek s érthetetlenség mély nyomorát veted el. Nem hallgatod siránkozásaim belső könnyeinek csorgását, s nem érzed epedő epém maró búját sem. Sem buja vágyaidnak kicsiny menedéke se lehetek a gondolattal, mely reám irányulna egy szebb világban. Csupán illő vagy nem illő mozdulataiddal s lelki mozgásoddal felkented bennem, a vágy ájtatos űzőjének fejére a szent imádat apró cseppjeit. Nem tudod, hogy ezzel a tettel, elapadhatatlan moslékforrását buggyasztottad ki lelkem kősziklájának. Maró moslék, folyik végig kemény mellkasomon, s bűzőlgő szag rohasztja orrbarlangjaim minden egyes járatát. Büdösebb van a concháknál, mint a kedd délutáni odaégett grízestésztának a belvárosi iskola menzájának konyháján. Üvöltve szakad szívem tompán megtépett lépe, s még mindig csak arra várok, hogy lelkem péniszének merevedésének mikor lesz vége... Mert lelohad, de ha lelohad még az se elég, hisz az értelem, kiszalad belőle, s más által vajon, mikor töltetik meg újra? Mikor lesz érzelmekkel teli képzeletbeli péniszem, agyad pinájában? Mikor fogod megérteni, hogy az elvont agyi orgazmusod megélése során, már szexuális kielégülésed, csak egy halvány vékony rétegként fogja megkoronázni örömünk legfelső intellektuális aktusát?

2016. szeptember 22., csütörtök

Fele Nőség

Felel? Nem felel. Felelni felelősség. Nem jut nekem fele nőség sem. Felelhetne felet, de nem felelhet, csak egészelhet. Nekem juthat feles s lehet, hogy a feles ég, de az nem feleség féleség. Feleselnék, de nincs ki felé. Pedig azt hittem, te nem afféle vagy, most pedig félem, hogy igen. Olyan szépen fordultál felém és én feléd. Irományom felesleges itt. Fellelhetnéd s felelhetnéd a kérdést, de a lottón előbb nyersz.
Igen, megszelidítettél! És felelősséggel vagy irántam, még ha ezt nem is tudod. Pedig értelmi s érzelmi intelligenciádtól ezt elvárnám! Ha csak nem valami hatalmas baj akadályoztat abban, hogy engem elérj.

Inkább legyél jól s hagyjd elpusztulni bennem az érzést, mintsem bajok közt vívódsz s én nem segíthetek!

https://www.youtube.com/watch?v=8fHVyO2DLA4

2016. szeptember 19., hétfő

Till until Nick

Nick Cave szomorúan bandukolt élete sivár történésdombjai után. Limbikus rendszere érzelmeit igencsak komor valóságba szorították. S vár, csak vár, már mikor lehetne a jövőben a múltat megváltoztatni...

Till is várt a válaszadással, vagy nem is tudta, hogy egy válaszával újabb kérdések sorozatának megválaszolására szorította magát. Így most várnak rá. Várnak a különböző állapotai egy léleknek. Lélek. Egyes számban lél. Magamban mit lélek? Ott vannak a lélek.
Mondják...mindennek megvan a maga ádventje.
Vár mindenki mindig. Sokszor türelmetlenül. A bizonytalanság is bizonytalan sokszor... Mert lehet, nem bizonytalan a dolog, csak Schrödinger macskája halott. Szóval várunk sokszor a macskára. Érdekel minket rengetegszer a macska. És megvizsgálni nem mindig van módunk. Csak várhatunk. S közben agyunk rejtett gondolataiban félünk. Félünk a bizonytalannak rossz biztossá válásától. Félünk, hogy várnunk kell, mert ha a rosszat tudnánk, nem várnánk már tovább. Illetve kereshetnénk újabb dolgokat: miket várhatnánk.
Várakozáson felüli érzés. Igen, az volt, csakugyan. De visszajött rengeteg várakozás képében, a további várakozás. És ez már vágyakozás. Vágyakozás, hogy várakozásunk pozitív végkimenetelébe képzeljük magunkat. Ez egyben optimista is. De van, hogy inkább elkeseredettségünkben várakozásunk során inkább már a negatív végkimenetel lelkiállapotába éljük bele magunkat. Mintegy felkészítve magunkat a lehetséges szituációkra. Vagy csak egyszerűen unatkoznánk a nagy várakozásokban és inkább, akkor már valahogy előre akarunk tervezni, mi érett prefrontális kéreggel élők.
Igen várunk kőből épült, erős a mi várunk - s itt most várakozás jelentésben - erősen várunk valamit. Igen, de vajon megéri? És margarinon? Miért nem hagy a nyamvadt gondolatok hada máshonnan fújó lélekfuvallatoknak? Miért van az, hogy szívünk horgonya belemar az ingoványba? Miért akarunk leragadni egy megfejthetetlen s rejtélyes, a jelen pillanatban tőlünk nem függő kimenetel vizsgálgatásában? Attól jobb lesz?
Nem.
Illetve talán.
Vagyis igen.
Tehát mindegy minden, mert relatív az élet.
,,Nekem az, neked nem. "
Neked tuti nem lesz jobb, hogy várok rád, legalábbis a jelenben.
De a jövőben mindkettőnknek jó lesz.
Bízva a jövőben zárom relatív gondolataimat az írásos megnyilvánulásokban, mert a gondolat még mindig üvölt, s kesereg, hogy az a nevetés, az a mosoly, az a gondolkodásmód, az a comb, az a hang, az az igyekezet, az a bátorság, az a szerencse, az az ész, az a lél'. Még mindig otthagy a lélekbuszon, ahol csak állok, és feléd hajolok, s megismétlem nevemet. Ahol ülök, ahol élek, ahol mindjárt a hajad állapotára vonatkozóan magyarázkodsz, mintha a sötétben én azt nézegetném. Védekezel, nehogy nőiességedben kivetnivalót találjak. Vajon, ez csak rutinból? Vagy volt mögötte szimpátia? Hát a sok beszédből remélem, hogy volt, s nem a barátságnak gyúnynevezett félárnyékos mély verembe akarsz száműzni, vagy eredendően sem olyan szándékkal szóltál le hozzám, a hegyről. Lehetne hegyünk, a kilátások szépek onnan. De innen a kilátás még szebb, mert láthatlak fent a hegyen, hol a Nap mindig süt rád, s ragyogó fénymosolyod visszaverődik szaruhártyám felületéről.
Ja és nem lehet tudni semmit, hogy eme iromány, ha napvilágra kerülne mit szólnál. Minden hiába, a kémia dolgozik, s ebbe a félhivatalos szövegben mondom el hát mindenkinek, mert nem mondhatom el neked.
Sajnos Zülött Ingem Már Párszor Ázott Terhesre Is Alkalmanként. Ez az amit érzek, s nagyban érzem irántad. Illetve a nagynak fokozatának kémiai-biológiai-filozófiai magasságokba emelt fogalmának csírája is felcsillan. Mint, tengerben a hal, csillan testeden a gyönyör. Lelked polarizátorral gyönyörűen kivehető a bezárt bolt kirakatában. Elpalástolt koldusok imádkoznak a bezárt boltnak. Vad lovagok tördelik az ablakokat. Mérgező nyilak bújnak be a kilincsen. Gonosz gyerekek sárral szennyezik a kirakatot. De én belátok, csak te nem látsz ki, de majd egyszer látni fogsz, csak pillantsd meg még tekintetem!!!!!!