Dallamos reggeleken,
Csak regélek.
Látom szemeidet
Benne van-e még élet?
Az élet
Mindenhol
- regélek -
Ott-honol,
Hol malacként az
Otthon-ól
Túrja agyamat.
A két prűd malac:
Ártányként áldozatok,
Győzelem nélkül,
Nincsenek beadott
Dolgozatok.
Vesztesek közt,
Cinkos aki béna.
Miatta vesztettünk.
Szenvedés nélkül
Szexeltünk.
A nyomás nyomott,
Nyomo-rule-... Tack!
A kérdés.
Vajon meddig teszed fel?
Utolsó, ki nem mondott, fel nem tett pillanat?
Vajon változott-e annyit a másik egy év alatt?
Magamat ismerem.
Annyit sajnos én nem.
Induljak ki magamból,
Vagy adjak le magamból?
Utóbbi nehéz nagyon,
De egy kérdést talán megér,
Hagyom, hogy merengő optimizmus szője néha át a lelkem,
Hátha testemmel összeegyeztethető állapotra ébred.
