Cián és meggyvágó?

Gyuri az esti pihenő során érdekes kérdésfeltevésre bukkant. A cián mérgező. A meggymag sok ciánt tartalmaz. Ha az ember sok magot eszik meghal. A meggyvágó sokat eszik belőle. A meggyvágó nem hal bele. Miért?

Magányos gondolatok

Gyuszi újabb versbe fogott, de fogalma sem volt, hogy mit írt...

Fent is lent, meg lent is lent

Az emberek a földön járnának,

Ha csak maguk elé láthatnának.

Amikor sehova sem vágynának,

Maguk előtt botorkálhatnának.

De nem mehet ez így, szét kell nézni,

Le a föld alá s fel az égig!

Ki a földet ássa, érzi a cseppet a hátán,

Ki fent utazik, csak látja: csillog a járdán.

Ki felnéz az égbe s csodálja a látványt

Csak érezheti, valami csípi lábát.

Ki enged az ingernek s lenéz onnan,

Megláthatja, miért áll most hangyabolyban.

De, ha tud, inkább odébblép azonnyomban.

Semmiért sem nézi meg azt kicsit jobban.

Picivel arrébb felnéz majd ugyanoda,

S nem érti, miért lesz a boly újra ottan.

Nem tudja, majd miért csípi rovar,

Nem tudja, mert nem keresi, hol az oka.

Pedig a földet ásónak feje ott van,

És jól látja, melyik lábszáron van morzsa...

Ki a földet ássa, érzi a cseppet a hátán,

Ki fent utazik, csak látja: csillog a járdán.

De ki felnéz, s látja, hogy van sokkal feljebb,

S ezért tapos szépen másokat másokkal lejjebb,

Azt nem érdekli mi csípi őt odalent,

Lép egyet s élvezi, hogy feje odafent.

Ki a földet ássa, érzi a cseppet a hátán,

Ki fent utazik, csak látja: csillog a járdán.

Ki középen járva fel és le is tekint,

Ki látja fentről a lentieket ott lent,

Ki látja lentről a fentieket ott fent,

Kit nem látnak a fentiek lentről sosem,

Kit nem látnak a lentiek fentről sosem,

Az széjjelnézve nem szólal, egyet legyint...

De ki felnéz a lentiekre lentebbről,

Az lenéz a fentiekre még fentebbről.

A kör bezárul s üvölthetjük semerről,

Mind azok vagyunk, ugyanabból: emberből.

Szállhat a hang, elrepedhet sok száz harang...

De a visszhang csak mindenkit összezavar...

A lenézett, ki lenézett most is lenéz,

Érzékeny arca nem remél most se reményt.

Ki felnézett, kire felnéztek, csak felnéz,

amíg el nem vágják nyaki ütőerét...

Se kés, se ész, se hiszem, se mi sem,

Se izom, se iszom, se nézem, se kérek.

Se idő, se erő, se jogom, se fogom,

Se erkölcs, se szemölcs, se okom, de szopom...

Se kötél, se jövél, se hajol, se karol,

Se húzom, se unom, se keres, se lehet.

Se szeret, se teszem, se gondol, se fogom,

Se hitem, se kinek, se fingom, de nyomom...

Barangolás

Nos nehezen indult el Miklós, de el kezdett barangolni dél felé a tűző napon. A magányos farkasok tudatával haladt a sivatagban a legelképeztőbb időpontban, mikor Brian Chade természetvédelmi őr felvette őt a jeepjére. Beszélgetésük nehezen haladt, mivel Brian csaktörte az angolt. Miközben nagy adag vizet nyelt Miklós, meg tudta hogy Namíbiában van. Telefonálni akart, de térerő itt nem volt.