Halványan sejlik

Felsejlett a jövő örömöket köpő buzgárjának fényes fröccsenése az élet katarktikus sírásai mögül és meghasonlott a gyönyör a szomorúsággal, karonfogva haladtak sírva, meneteltek lassan de biztosan egy és ugyanazon pont felé s értékelték, hogy igen itt a csodálatosság, itt a keserűség, de mind a mienk! Egyszeri s megismételhetetlen álom, amit megélünk és ezt, ezt az egyet nem veheti el senki tőlünk. Mert, hát ja a becsületet se, de definiáljuk a becsületet s máris sűrű bokorban rekedtünk a bozóttüzek során, ahonnan nincs más menekvés csak az ha a felemésztő haláltűz égeti tisztára zavaros elménk kesze-kusza, felborzolt, összekavarodott, káoszban találtatott harmóniával telt gondolatait. De mi ez a tisztaság, ha sárban születtünk? Mit ér a tiszta szó, ha dagonyában tapos lelkünk, ha szívünk vad mocsárban dobog, ha ujjaink immáron kiszikkadt, hajdan bő vízzel telt szikes tavainak medrében kaparják a port? Bárhova nyúlunk ott az üzemzavar, mely nem enged tovább, csak annyira, hogy ezt a zavart elemeire bonthassuk s egyre kisebb zavarok egyre zavarosabb zavartságultságainak apró rezzenéseit kutathassuk... De boldogok lehetünk, hiszen egy oldalról minden bizonnyal látjuk az életet, s szerényen feltételezhető világunk sokszínűségéből fakadóan, hogy ha itt ennyi a változatosság, akkor miért lenne máshol sima egysíkú a rengeteg dimenzió. Aztán tévedhetünk, de ezt vagy nem tudjuk meg, vagy megtudjuk, ha megtudjuk, az tök jó, ha nem meg akkor sincs baj, hisz nem fogjuk majd fel, hogy nem tudjuk, mit tudhatnánk, sőt nem is tudhatjuk, majd hogy bármit is tudhatnánk, így semmi se fáj majd. Ha Isten az ki mindent tud, akkor halálunk után vagy állatok, vagy Istennek apró részei leszünk? Vagy mi az a semmi? Erről egyszer írtam, gondolataim kb. ugyanazok....

Általában fiatal nőknél jelentkezik - It usually occurs in young females

Általában fiatal nőknél jelentkezik az a téves sztereotípia - feleleges-e a tévest kitenni? -, mely szerint a külső megjelenés és viselkedés által közvetített álarc alapján érdemes megítélni férfi embertársaik kilétét, mibenlétét és nem utolsósorban lelkivilágát. Őszinte arccal, mely próbálja szerényen sugározni lelkének tiszta vetületét, s nem elvakítani a társaság jóindulatát, szeretné néhány - talán kissé burokban nevelt - férfi megmutatni igaz valóját. De itt nem jön izgalom, itt nem vezet jóra az őszinte szó, mert nem hordoz meglepetést, kiváncsiságot, reményt, mert eleve azt közvetíti amit a tudata alatt a nő szeretne. Így pont annak a félelmét koronázza meg teljes valójában, amitől a nő fél, hogy egy jó álarc mögött találhat. Ő csak csalódást hordozhat számára, igen ő az őszinte szónokoló. De a jó meglepetését várva a sok-sok rossz álarc mögött több remény sejlik. Csak a túl sokáig hordott rossz álarc, a túl sokáig elvárt viselkedés szintén hat a jó emberre mögötte, így minél tovább kényszerül ezt a bizonyos férfi alkalmazni annál inkább marad olyan, mint amilyent a nő csak formálni akar. És mint édességben a só marad hátra a jó, mely ínycsiklandóvá téteti az elvont szerelmes nők mindennapjainak céljait. Ugyanakkor az álarc mögött se rejlik meg teljes egészében a jó, így hasonlatos képpel indulunk, mint ahova értünk, ám levetkőzve kényes álarcaink talán mégis több lesz a jó, vagy az olyan jó, ami - legalábbis egy ideig - mindkét félnek jó, de hosszú távon nem vezet több jót a szívekig.
Az álarcnélküliek unalmas jósága nem csábít senkit semmire, de arra jók, hogy legjobb barát címszó alatt mély szívűknek minden egyes izmának erejét felhasználják (eme nők) arra, hogy érzelmi, értelmi, anyagi, fizikai fájdalmuk, gyötrődésük és görcseik keserűségét enyhítse. Ezen keserűség toxikusságával kizsákmányolja a szívet, mely minél többet adva, egyre jobban dilatálva próbálja az igények által szabott volumenhiányt pótolni, azonban ejekciós frakciója csökken, alkalmanként egyre kevesebbet tud adni, s megkesereg az addigiakon, megunja az adást, aszinkron mozgásával BTSZB-kal szétziláltan szenved kétségbesetten. Fogalma sincs, miért van az, hogy egyedülisége egyedülléttel párosuljon...
Várja a crt-t hozó leányt...

Letokollak

Letokollak, mint gennyes tályogot a végső harcok után, mást nem tehetve a szervezet egy Staphylococcus aureus okozta pneumonia során...
Lehetsz bármilyen erős, e tokot nem engedem ki, míg újra nem fertőzöl meg a szerelem legalattomosabb támadásával. Míg újra szét nem árad bennem a pusztító gyönyör, míg el nem emészt az élet hatalmasabb ideológiája, mely sokszor megbánásra késztet. De letokollak, letokollak mélyre, mélyebbre, mint ahogy valaha én beléd hatolhatnék.
Na, TOVÁBB! Van még mit legyőznöm, kis tok csak nyomorogj!