Fent
is lent, meg lent is lent
Az
emberek a földön járnának,
Ha
csak maguk elé láthatnának.
Amikor
sehova sem vágynának,
Maguk
előtt botorkálhatnának.
De
nem mehet ez így, szét kell nézni,
Le
a föld alá s fel az égig!
Ki
a földet ássa, érzi a cseppet a hátán,
Ki
fent utazik, csak látja: csillog a járdán.
Ki
felnéz az égbe s csodálja a látványt
Csak
érezheti, valami csípi lábát.
Ki
enged az ingernek s lenéz onnan,
Megláthatja,
miért áll most hangyabolyban.
De,
ha tud, inkább odébblép azonnyomban.
Semmiért
sem nézi meg azt kicsit jobban.
Picivel
arrébb felnéz majd ugyanoda,
S
nem érti, miért lesz a boly újra ottan.
Nem
tudja, majd miért csípi rovar,
Nem
tudja, mert nem keresi, hol az oka.
Pedig
a földet ásónak feje ott van,
És
jól látja, melyik lábszáron van morzsa...
Ki
a földet ássa, érzi a cseppet a hátán,
Ki
fent utazik, csak látja: csillog a járdán.
De
ki felnéz, s látja, hogy van sokkal feljebb,
S
ezért tapos szépen másokat másokkal lejjebb,
Azt
nem érdekli mi csípi őt odalent,
Lép
egyet s élvezi, hogy feje odafent.
Ki
a földet ássa, érzi a cseppet a hátán,
Ki
fent utazik, csak látja: csillog a járdán.
Ki
középen járva fel és le is tekint,
Ki
látja fentről a lentieket ott lent,
Ki
látja lentről a fentieket ott fent,
Kit
nem látnak a fentiek lentről sosem,
Kit
nem látnak a lentiek fentről sosem,
Az
széjjelnézve nem szólal, egyet legyint...
De
ki felnéz a lentiekre lentebbről,
Az
lenéz a fentiekre még fentebbről.
A
kör bezárul s üvölthetjük semerről,
Mind
azok vagyunk, ugyanabból: emberből.
Szállhat
a hang, elrepedhet sok száz harang...
De
a visszhang csak mindenkit összezavar...
A
lenézett, ki lenézett most is lenéz,
Érzékeny
arca nem remél most se reményt.
Ki
felnézett, kire felnéztek, csak felnéz,
amíg
el nem vágják nyaki ütőerét...
Se
kés, se ész, se hiszem, se mi sem,
Se
izom, se iszom, se nézem, se kérek.
Se
idő, se erő, se jogom, se fogom,
Se
erkölcs, se szemölcs, se okom, de szopom...
Se
kötél, se jövél, se hajol, se karol,
Se
húzom, se unom, se keres, se lehet.
Se
szeret, se teszem, se gondol, se fogom,
Se
hitem, se kinek, se fingom, de nyomom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése