Barbara

Igen, kissé ittasan de józan eszem kb. 80 %-ával hazatekertem. Igen elmentem lengyel Péter ismerősöm invitálására egy buliba. Hát fogjuk rá, hogy egynek elment. Fogjuk rá, hogy elmentem, mert az ki szívemnek kedves, nem reagál 3 napja (minimum), se szó se beszéd. Bár láthattam már, s tapasztalhattam e technikát, hiszen egy barátnői szülinapnál hasonló stratégiát követett. Igen ki akaram szakadni, talán többet is a hétköznapokból, de egyszerűen ahogy teltek a perck,döbbentem egyre inkább rá, nekem nem kellenek egyszeri kis percek-órák. Nekem napok, hetek, évekkellenek, de nem kapok mást max. havonta 1mondatot. Olcsó vigasz, s nem, hogy vigasz, hanem maga a kétely-métely, mely lelkembe fúrva végezi ki bennem a reményt, a serényt, ki napról napra csak remél. Hogy csak kifogást kap, s pár betűt, az kit bízva bízhatva jobban szeretnek, mint bárki mást, vagy legalábbis másképp. Belesajdul az ember szíve, ha arra gondol, mily' közel is volunk, mily' emlékezésre s álmodozásra méltómúltunk van, s ennek ellenére, most a messzi távolból, még csak egy röpke szempillantást, egy aprócska szöszenést, egy messengerüzenetet sem kapok. Oka? Oka az végképpen megfejtetlen... Örök rejtély.