Kongó ház az üresség,
mi otthon fogad.
Romló gyász az ügyesség,
Mi el-el ragad.
Nincsen más, mi könnyen üdít,
Csak a cseh sör.
Nincsen más, mi szebben virít,
Csak a szemed.
Csillog, mint ahogy' zeng a harang.
Kongat, mint ízében a zamat.
Ahogyan a metszőfogak,
Beleharaptanak.
Csend ül a növényekkel az ágyamon,
Szólamuk a halk semmiség.
Nem mozdul rajtuk se semmi az ágakon,
Lassan nőnek, ez örökség.
Karcos a ritmus,
A csenddel vacakszik.
Zendülő csended,
Most velem nem játszik.
Kongó ház az üresség,
Mi otthon fogad,
Nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése