Nincsen távol a mától,
Zord emlékek takarnak,
Teve szőrös plédként melegen tartanak.
De a nyáron minek a meleg?
Emlékeim ne takarjanak!
Megfojt a meleg, a nincs éget.
Ami van csak a hiány:
nyakszorító lián.
Jöjjön késként a meztelenség.
Csupasz valóm mentsen meg!
Fagyjon le a jövő,
jégcsap vágyaim olvadjanak belém,
hűvös ágyad legyen fekhelyem,
vacogó lelkednek legyek én a meleg.
Ki takarót gyűjt, bizony nem fog fázni,
Ki takaró akar lenni:
csak az fázik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése