Semmiből jött, semmivé lett.
Érzelem és értelem tánca volt.
Mindkettő veled együtt:
Belémkarolt.
Fájdalmas szépség a közelség és finom érzék,
Mely ha szakad a szív, mint magányos képszalag,
Áldozatként tépve dobogja a remény egyre halkabb:
Ritmusát.
Orgonaszó építette a gátat közénk,
Sóhajok közt csordogált az ér,
Kiszáradt és aszott lelkem:
Feltámadt.
A lehetetlenségben, s a lehetetlenség által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése