Bár  a narancs van uralmon

A citromban a bizalom:

Felesleges savanyú csókok

Lelik sötétben a mélymolcsot:

Vetik el s lesz a sárga lelke

- Hamvas húsú fehér barack, 

Finom illatú viaszos áfonya -

A kert honann hív, a citrillat.

A gräpefutok megzavarnak,

Elengeded a citrancsok 'gát. 

Megtalál a füge.

Meg az ige...

A nemigaziak...

Vannak mindig veled.. 

Az igaziak ...

Hagynak mindig ott...

Sorvadó savanyúság...

Kellhet még úgy ám,

Citrom lelked hagy el, 

Nem komlói kesered...

A nemes nyár s a pécsi platán,...

Semmiből árnyékodnak - barát.

A bulik végén... Nem csak a gondolat,

A magányban neked ők - ott vannak. 

S ha játszi nászi gondolat a sárga,

Ananászi révedés a hibasága-Sába.

Elvetél a remény, míg szüli a szebbet,

Tovább nem költhettem eddig ezt a verset.