Idegen lett számomra a város: Pécs,
Lehetne akár a neve: Mikepércs.
Letűnt tíz éves távlatok,
Eltűnt szerelmi bánatok.
A barátok már-még máshol,
Semmiből leszek majd bárhol.
Kocsmai létem a kérvény,
Nem szerzek neki én érvényt:
Belső ellentétek a padnál -
Folyóként sírnál, ha apadnál.
Nem vagyok még csak tócsa se,
Pláne őrségi tóka sem.
Csak egy hangos csepp vagyok,
A zajban szétpukkadok.
Szétpukkadok s míg a zaj tart,
Beszivárgok,
észrevétlenül
Tűnve el szikkadt talajban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése