Délután kettő, felnézel az égre
És tűz rád a Nap hetedhét ágra.
Koppan rád irtó nehéz jégmáglya:
Semmiből bárkit bármikor bánthat.
Te félsz!
Olvasod este a könyvet, üleped ülepedhet.
Ha könnyed könnyed, mi maradhat? Jhaj elapadhat!
Kósza rög, egyszercsak megindul fel s megakadhat,
Így lészen oka nem létező szép virradatnak!
Te félsz!
Kint ülsz a kertben, csak nézed a telket,
Nem lesz belőled már biz' olyan alkat
ki összeszedi a szélfútta kazlat,
hova asszonyok régen még becsaltak.
Te nem félsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése