Hát igen nem szép...
Babel: Ez a lány
Még mindig nem vagy hajlandó virtuális valóságodba beengedni, holott láthatóan aktív netes életet élsz, de bennem meg a fura kételyek s érthetetlenség mély nyomorát veted el. Nem hallgatod siránkozásaim belső könnyeinek csorgását, s nem érzed epedő epém maró búját sem. Sem buja vágyaidnak kicsiny menedéke se lehetek a gondolattal, mely reám irányulna egy szebb világban. Csupán illő vagy nem illő mozdulataiddal s lelki mozgásoddal felkented bennem, a vágy ájtatos űzőjének fejére a szent imádat apró cseppjeit. Nem tudod, hogy ezzel a tettel, elapadhatatlan moslékforrását buggyasztottad ki lelkem kősziklájának. Maró moslék, folyik végig kemény mellkasomon, s bűzőlgő szag rohasztja orrbarlangjaim minden egyes járatát. Büdösebb van a concháknál, mint a kedd délutáni odaégett grízestésztának a belvárosi iskola menzájának konyháján. Üvöltve szakad szívem tompán megtépett lépe, s még mindig csak arra várok, hogy lelkem péniszének merevedésének mikor lesz vége... Mert lelohad, de ha lelohad még az se elég, hisz az értelem, kiszalad belőle, s más által vajon, mikor töltetik meg újra? Mikor lesz érzelmekkel teli képzeletbeli péniszem, agyad pinájában? Mikor fogod megérteni, hogy az elvont agyi orgazmusod megélése során, már szexuális kielégülésed, csak egy halvány vékony rétegként fogja megkoronázni örömünk legfelső intellektuális aktusát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése