Általában fiatal nőknél jelentkezik az a téves sztereotípia - feleleges-e a tévest kitenni? -, mely szerint a külső megjelenés és viselkedés által közvetített álarc alapján érdemes megítélni férfi embertársaik kilétét, mibenlétét és nem utolsósorban lelkivilágát. Őszinte arccal, mely próbálja szerényen sugározni lelkének tiszta vetületét, s nem elvakítani a társaság jóindulatát, szeretné néhány - talán kissé burokban nevelt - férfi megmutatni igaz valóját. De itt nem jön izgalom, itt nem vezet jóra az őszinte szó, mert nem hordoz meglepetést, kiváncsiságot, reményt, mert eleve azt közvetíti amit a tudata alatt a nő szeretne. Így pont annak a félelmét koronázza meg teljes valójában, amitől a nő fél, hogy egy jó álarc mögött találhat. Ő csak csalódást hordozhat számára, igen ő az őszinte szónokoló. De a jó meglepetését várva a sok-sok rossz álarc mögött több remény sejlik. Csak a túl sokáig hordott rossz álarc, a túl sokáig elvárt viselkedés szintén hat a jó emberre mögötte, így minél tovább kényszerül ezt a bizonyos férfi alkalmazni annál inkább marad olyan, mint amilyent a nő csak formálni akar. És mint édességben a só marad hátra a jó, mely ínycsiklandóvá téteti az elvont szerelmes nők mindennapjainak céljait. Ugyanakkor az álarc mögött se rejlik meg teljes egészében a jó, így hasonlatos képpel indulunk, mint ahova értünk, ám levetkőzve kényes álarcaink talán mégis több lesz a jó, vagy az olyan jó, ami - legalábbis egy ideig - mindkét félnek jó, de hosszú távon nem vezet több jót a szívekig.
Az álarcnélküliek unalmas jósága nem csábít senkit semmire, de arra jók, hogy legjobb barát címszó alatt mély szívűknek minden egyes izmának erejét felhasználják (eme nők) arra, hogy érzelmi, értelmi, anyagi, fizikai fájdalmuk, gyötrődésük és görcseik keserűségét enyhítse. Ezen keserűség toxikusságával kizsákmányolja a szívet, mely minél többet adva, egyre jobban dilatálva próbálja az igények által szabott volumenhiányt pótolni, azonban ejekciós frakciója csökken, alkalmanként egyre kevesebbet tud adni, s megkesereg az addigiakon, megunja az adást, aszinkron mozgásával BTSZB-kal szétziláltan szenved kétségbesetten. Fogalma sincs, miért van az, hogy egyedülisége egyedülléttel párosuljon...
Várja a crt-t hozó leányt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése