https://www.youtube.com/watch?v=ldKjuX8uM04&list=LL&index=11
Szabadon szálló: szárnyszegett galamb: zuhanás.
A földet érés sem mély, csak tompa huppanás.
Nyilalló fájdalom a semmi helyén
Kihűlt hegem feszíti. Mozdulna testem, de mégsem:
Vérző lelkemben bugyog a bánat, lassan rotyog.
Elkésett vonatként zakatol a szívem, ha gyermeket lát,
Ki kisiklott érzelmek közt siratja sérült álmait.
Halott álmok temetésén a tudat alatti mondja el az utolsó imát
és az élők nevetve búcsúznak a sír felett.
Harmadnapon az álom feltámadt, de vagonba toloncolták, hogy deportálják újra az agyból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése