Mint széthúzódó gyurma,
válik a két fél még egyként ketté.
A hiány már nem a múltba réved,
Jövőbe, hogy megtalálhat Téged.
A türelem, mindennap tudat alatt ott lebeg,
így édesítve be bizonytalanul életed.
A bizonytalan keserűség,
az érem másik oldala,
földre tekintő tényszerűség
lehullott, letűnt korszaka.
Felfordult remény,
csak az égbe tekint
egy jobb féltekén,
lehetőség megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése