Kocsma

Gyuszi péntek este ült a kocsmában, szebb nevén egy borozóban és 2 deci vörösborát lassan itta meg. Eközben figyelte az eseményeket, a beszélgetéseket, helyenként a mértéktelen ivászatot.

 Mindenkire másképpen hat, van aki csak aluszékony lesz, van aki agresszív, van aki többet, összefüggéstelenül fog beszélni és  van aki az élet magvas gondolataiban fog gyönyörködni, de Gyuszi hellyel-közzel csak figyel. Figyel és talán ihletet merít költeményeihez. Néha megszólal és megjegyzést fűz a történtekről egy-egy külföldi újságírói anekdotával megfűszerezve. Aztán figyel, nevet egyeseken és olykor kortyol. 

Gyuszi hazament mikor látta, hogy nem lehet egy feszültséget két ember között lecsillapítani, mert a másik odamegy hozzá mindig és kekeckedik, hiába távolítják el. 

Haza felé úton, megint csak esőben ment, mint az elmúlt 3 napban is. Látta az esőcseppeket hullani az aszfaltra, és felmerült benne a gondolat, hogy mennyi ,,ember-csepp" van a világon. Hogy hányan akarnak eljutni egy helyre, egy pozícióba, egy általuk elképzelt boldogságvilágba, majd mikor eljutnak, akkor szétcseppennek, mert tovább út nincs, de bánatukban elkezdenek oldalra haladni, hátha ott jobb lesz a fal felülete. Egy ilyen felület a kocsma. Ahol nem jutsz előre semmiben, de mégis szebbnek látod a világot, amikor egymást túlisszátok és adtok a májnak rendesen... De van ebben valami rejtett világ is, hiszen kapcsolatokra teszel szert, újabb cseppekkel találkozol, akikkel előbb-utóbb összefolyva megtaláljátok a rést a falon és haladhattok tovább és tovább...

Gyuszinak tetszett eme érdekes gondolatmenet és lassan haza is ért. Felesége örömtelien fogadta, mert tudta, hogy férje mértéktartó ember abban, amiben kell. Tudja, hogy egy-két pohár vörösbor egy gondolkodtató társaságban jó hatással lehet férjére, miközben ő megcsalja.