Gyertya vagyok, tűzre vágyom:
Kanócom már régen lángolt.
Régi lángnak füstje messze,
Olvadt viasza rámdermedt.
Mintha mégis apró szikra,
Súrlódás ez? - fülem nyitva.
Foszforszag ez, vagy csak mirha?
Enyhe hősugár mi izzaszt?
Semmi kétség egy gyufa lobbant!
Szívkanócom egyet megdobbant.
Hátha, hozzám ér hamarost a lángja,
S újra begyullad a szerelem-máglya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése