Egyszer fent, egyszer lent,
Fekszik a vágyam a remény ágyában.
Lehetnél velem te,
s fekhetnénk mi a Vágy puha ágyában.
Hol betakarsz a szíved melegével,
S engeded, hogy higgyem el.
Hol halasztod a találkozást éllel,
S engeded, hogy vesszek el.
Elveszek hát százszor is ha kell,
El én, ki már másokkal ezerszer.
Ha egy milliárd, nekem az kell:
Arcodat simítom végtelenszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése