Harminc év, nem kevés,

Harminc év: nem elég.

Nem elég semmire.

Százat kérnék, sem lenne elég.

Gyertya lennék, csak neked még. 

Tűz ég bennem úgy, hogy nem lángolok,

Gyufád, szikrád, hőd kell: már lobogok.

Nélküled viaszom megfagyott,

Így múlnak el rideg hónapok.

Réglecsurgott emlékeim,

Viaszlelkem keményedik

Tőlük csak jobban. 

Velem maradnak,

És lassan égnek el

Az utolsók a halálos csonkban. 

A kérdés: hogy mit hoz majd a még sok-sok holnap,

Nem kérdés: A tegnapjaimat is neked adtam volna. 

De egyre-egyre kevesebbet adhatok,

Számát ajándék-napjaimnak nem tudhatom,

Úgy fogynak el neked, hogy nem voltak tieid. 

Úgy kell temetnem őket, lehunyom szemeim'.

Lehunyt szemmel is látom, még üres sírhelyeik

A még meg nem halt napoknak: biztosan meglelik.

Minden nap egy születés, egy temetés,

Egyedül házasságát nem élem még.