Fekszem a semmi közt
Ágyam, mint berni köd,
Lep el homállyal,
Esek be közé,
Hol az alja, nem tudom.
Lekúszik a padlóra az alkarom.
Kiváló alkalom, szégyellem az alkatom.
Nincs sose elég, vagy ezaz pihenő.
Mégis úgy érzem, kevés bennem az erő.
Kedvesemet ritkán látom,
A monitort s a tabulátort,
Annál inkább. Szememmel messzire
- Veszem észre s látom -
Kicsit rosszabbul látok.
Ejj a messzi Szegedre,
Nehéz az én szívemnek,
El oly távolra nézni.
Beleroskad a képzelet,
Megijed attól, hogy nem jelen.
Fél attól, hogy nem valós.
Az érintő gondoskodás,
A betakaró csókolás,
Mindent átkaroló,
Szíveket markoló szuszogás.
Messze van az érintő befedés,
A valóságba tömörített ébredés.
A sokkoló józan mámor,
Mikor belédtalál az Ámor
Nyila s tested minden nyiladéka
feszül össze, mint a gyönyör martaléka.
Összetett a világ, e világon csak te vagy nálánál bonyolultabb, hogy tükrözd önmagad tükrében fürödve a tükrön,
a sima vízen, hogy hidd a lépést,
ami megtart az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése