Ölelésed melege leng most körbe,
Pizsamád lenge rostjainak völgye
illatoz és fed be lassan gyönyörbe.
Mindeközben Istenhez könyörögve,
Mormolom egy imámat lenyűgözve:
Darival napjaim ne nélkülözve,
Hanem csakis általa elbűvölve
Teljék, két karja között bekötözve.
S ha fáradt ágyon fekszek meggyötörve,
Nyomasztó nagy magányban megfürödve,
Renddel és tisztasággal nem törődve,
Ahogy' a Nap is teszi ezt lemenőben,
Akkor is vágyom hozzád - álmodva bőven.
Megtalálni akkor csak a messzi Őben
Tudlak. Tudd, az érzéseim nem ám kőben, hanem a szívemben mélyen vésve rejlőek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése