Hát elutazott, várta a város Szeged.
Nehéz lesz kivárni, hogy újra lássam,
Ahogy' hajnalban a szalámit szeged.
Valahogy, most könnyek jönnek,
Nem is igazán értem, hogy miért.
Hiszen itt vagy ott nekem, s tudjuk, hogy erős a kapocs, ami a két életlapunkat fogja össze.
Tegnap este ejtett könnyeidben rejtett szereteted, a fáradtság s gyönyörű jelened emléke,
furcsa keveréke,
érzelmi gomoly,
mi most arcomra könnyeket sodor.
Itt vannak tárgyak, miket megfogtál, tudom, hogy nem sokára megfognád, meg fogod fogni, engem is megfogtál.
Most nagyobbnak látom tán, a vihart, mit nem is látunk még igazán.
Egyedül vagyok, de nem hagytál el, ezt a kettőséget könnyeim mossák csak össze.
Más lesz a ritmus, a hetek, alkalmazkodni kell neked, s nekem.
Menni fog ez, tudom érzem, de közben várom azt a napot s félem, melytől fogva minden nap ott leszek neked, s te nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése