20230208

 Megitta mind, mit meg lehetett,

a négy férfi, de mind nem lehetett.

Hullik a hó, de minden csak nedves,

Reped a vágy, ha a Kedves,

Még ha nedves sem repdes

a vágytól, hogy Kedvese legyen

vele szerelmesen.

Bűn az élet, bűn a szerelem.

Benne ül a bú meg a szeretet.

Nem, a kulcs nem azért van,

hogy a zárat vele nyissuk.

Elfordítsuk,

Kincset, 

vagy a szerelmet,

a zár mögül

kihozzuk.

Az csak úgy van,

Csak egy eszköz.

Hogy a zárat majdan,

a túloldalról,

valaki tényleg,

nyissa. 

Rónaság,

min botorkál az ember. 

Kulcsát hosszan hordozza. 

De bepróbálnia,

Csak egybe 

Szabadna. 

De abba, passzol majd biztosan,

Diktálja a paszományos biztosa,

Kinek kulcsa elzárva,

Várja úgy a rozsdát,

Hogy olajat sem zárat nem látott még tolla.

Vagy éppenséggel igen, de nagyon titkolja. 

A kultúra a legnagyobb tudás,

Nem a génekben száll tova,

De az idegrendszerbe ágyazva,

Szabja meg, ki kinek lesz ágyasa:

Vedd meg aztán edd meg!

Megvenni szép szóval is lehet. 

Megenni, ez egyszerit jelent! 

Ki hosszabban gondol,

Ápolja az otthont, a bokrot,

Mi a mannát termi, s időnként ha terem,

Súlyos gyümölcsöt,

Eszi le a terhet,

Megkönnyebbülten néz majd utána,

Bokor s bokrot látogató,

 A sűrűben mozgó, 

Akár több rajongó. 

Lopakodó és lopkodó,

De bokrot nem bántó.

Bűn ha az éhező,

Leszed egy cseresznyét.

Hagyná inkább elrohadni,

Hisz' a normális, a gravitációt követi.

Biológiát tanuljon az idegen, a Yeti. 

Itt a rend a rothadás.

Ha nem tudják, lázadás. ...