Ahogyan a reggeli szellő simogatja az utcát, mozdulna kezem. Mint a hajnali napfény, szemléli a tájat, tekintene tekintetem. Az éledő páraillat körbeleng, szívnám magamba a pillanatot. Meleg kunyhóként bújna meg az ajkam, menedéket nyújtva a gondolatnak. Színes lombokként az érzések zizegnének a szélben, fújna a vágy, betakarna az árnyék. E meleg paplan alatt szunnyadna a nyugalom, mely átölelne minden hajnalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése